Az első templom
(talmud legenda)
 2:54
|
Volt egyszer két testvér. Az öregebbnek nem született gyereke, a feleségével élt, a fiatalabbik meg a feleségével és a négy gyermekével. Közösen vásároltak földet, nehéz munkával feltörték az ugart, hordták a köveket, elvetették a gabonát. Öntözték, ápolgatták a búzát, együtt művelték a birtokot. Amikor eljött az aratás ideje, együtt arattak, majd elfelezték a termést.
Mindketten elégedetten mentek haza, amikor a teli zsákokat behordták a magtárakba. Azonban eljött az éjszaka, és egyikünk sem tudott aludni.
A fiatalabb azt gondolta:
– A bátyám meg a felesége idősek már. Nehezükre esik a munka. Semmi segítségük nincsen. Nekem négy gyermekem van, ha felnőnek, majd segítenek. Viszek nekik egy zsák búzát a mienkből.
Az öregebb pedig így gondolkodott:
– Az öcsémnek négy gyermeke van. Több ennivalóra van szükségük, mint nekünk. Viszek nekik egy zsákkal a magaméból.
Tervüket valóra is váltották, mind a ketten elvitték a zsák gabonát a másik kamrájába.
Reggel, amikor meg számolták a saját zsákjaikat, megdöbbenve látták, hogy egy sem hiányzik. Elcsodálkoztak ugyan, de egy szót sem szóltak.
Este ismét elindultak, hátukon a nehéz zsákkal, de másnap reggel megint ugyanannyi volt a gabona.
Így ment ez napról napra. A hetedik napon nem volt sötét az éjjel, a telihold fényesen világított. Így történt, hogy amint mentek egymás háza felé, vállukon a nehéz zsákkal, egyszer csak megpillantották a másikat.
Mindkettő letette a gabonát, és szívünk csordultig telt szeretettel. Megölelték egymást, a hold fénye beragyogta a völgyet és körülölelte a két embert.
Azon a helyen, ahol vállaikon a nehéz zsákot cipelve találkoztak, templomot építettek. Életükben nagy tiszteletben és megbecsülésben részesültek, testvéri szeretetükről pedig máig is beszélnek az emberek...
|
